harc a kislapátért

most, hogy felkeltettem az olvasó figyelmét egy clickbait címmel (ahogy teszi kb az összes hírportál manapság, kivéve hogy azok pénzért) leszögezném a bevezetés egyetlen fontos mondatát: én annak az oldalán állok politikai szempontból, aki felismeri, és megóvja történelmi értékeinket, legyen az kiegyezés, vagy szocializmus. magyarul? SENKI. 

--

a cikk lényege a kicsinyes adok-kapok az egyház és az éppen aktuális állami vezetőség részéről, ami egy óvodai homokozó-birkózás szintjén van, a kislapátért.

fontos megemlíteni, hogy a lentebb említendő második példa a jelek szerint még az egyház által is elítélt példa, és igaz is, józan eszű ember nem tesz oda keresztet, ahol egy sarló-kalapács kombináció volt (gyengébbek kedvéért: a kereszt egy vallás, hit szimbóluma, a sarlókalapács pedig egy politikai eszme, egy diktatórikus rezsim, ha úgy tetszik, a kettő olyan távol van egymástól, mint Budapest Moszkvától)

első példám a már jól ismert Felvonulás tér közelében található sztori. volt itt Lenin szobor, Sztálin szobor, ami híres-hírhedt volt, főleg '56 körül, nameg a szóban forgó Tanácsköztársasági emlékmű.

csak hogy mindenkinek legyen egy élő képe a szoborról, ez az a baromi nagy ipse, aki szalad és ordít. 

na, most ez az ipse már a szoborparkban van, ami kint van az isten háta mögött, úgyhogy itt jelenleg vissza vannak állítva az eredeti állapotok, valamennyire. anno ezen a kis földön egy templom volt, csak hát ugye volt egy második vh, meg bombázás. olyan szépen bombáztak minket jobbról-balról, hogy konkrétan ha az ember felás Budapesten BÁRMIT, ami egy ideje nem volt felásva, vagy egy tömegsírt talál, vagy legalább 1-2 VH-s bombát, vagy mind a kettőt. szuper! (szarkazmus)

szóval, az említett templom a 30-as évekből (a wiki szerint, bár a wiki soha nem megbízható forrás, de most csak ez van) sajnos kapott jópár bombát, és aztán le is lett bontva. 

szép volt, kár érte, de nem meglepő ami történt vele, tudván, hogy jött úgy 40 év szocializmus, ami híres arról, hogy az isten nem létezik számára, és a materialista eszméket támogatja. a munkás, aki a "fő rugója" (nem, mert a párt volt az) az eszmének, magának termeli meg a dolgokat, nem kell senkihez imádkozni. 

éppen ezért mégegyszer leszögezném, hogy jelen példánk esetében a cím csak félig igaz, vagy talán nem is, noha a komcsik részéről itt már azonnal észrevehetünk egy kicsinyes bosszújátékot. 

ugyanis a rohanó ipsét hova máshova helyezték volna, ha nem ennek a templomnak a helyére?

nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a templom azóta sem épült újjá, viszont a szocializmusnak vége szakadt úgy '89-ben, úgyhogy nagy hévvel elkezdték lebontani ezeket a szobrokat. 

egyébként belegondolván, érdekes lett volna, ha meghagyják őket, és lenne az ország egy élő múzeum. nem kell vakon elítélni semmit, tanítani kell az embereket, és akkor tudják, hogy az a Lenin nem azért maradt ott, mert mindenki szerelmes belé, hanem mert a történelem egy szeletét hordozza. úgy kell manapság keresgélni nagyítóval ezeket a szoci dolgokat, mindent lebontanak, szobrok eltűnnek (a köztérkép szerint, legalábbis) illetve amink még van, az kint rohad a szoborparkban. de legalább ott rohad, és nincs beolvasztva. 

viccesnek találom Kossuthék szoborcsoportjának sorsát is, a csapat most az Orczy-parkban mutogat a Ludovika felé, szerintem többen tudják az olvasók közül, hogy Kossuth és a néhai Sztálin szobor hasonlóságai nem a véletlen műve, és most nem az alkotó miatt mondom, hanem a póz miatt. 

node menjünk vissza ehhez a rohangáló fazonhoz. 

az ipse több, mint 8 méter a köztérkép szerint, ami kb annyit mond, hogy Sztálin is ekkora volt (furcsállom is, hogy egy méretűek) legyen elég annyi, hogy én 180 centi magassággal kb a térdét



érem fel, ha nagyon nyújtózkodom. 

nyilván a félelemkeltés a komcsi szobrok célja, többek között, úgyhogy ez nem meglepő. mindig, mikor aláállok, remélem, hogy rám esik, de sajnos nem. 

a szobor helyén ma ismét a templom keresztje van, ez sovány vígasz, tudván, hogy egy egész templom volt anno ott, amíg le nem bontották. a szobor talapzata elvileg még mindig megvan, ami valahol egy édeskeserű szájízt ad az embernek, nekem történelmi szempontból érdekes, másoknak nem.

tehát, itt az történt, hogy volt egy keresztény valami egy helyen. erre a homokozóban a szocik azt mondták, hogy fúj, és mikor hatalmora kerültek, odatettek egy szoci szobrot, mint a gyűlölet szimbolumát. aztán '89 után erre megint tudták azt mondani a keresztények, hogy juj, dehát itt egy templom volt! és most perpill megint a keresztényeké az a kis földecske, ki tudja, meddig. 

NODE!

most térnék át a cikk lényegére, ugyanis ez egy relatíve pozitív példája volt annak, hogy végülis jól végződött a történet, illetve perpill a jó irányban van egy kis kollaboráció utóízével, de végülis ahol egy keresztény dolog volt, ott most ugyan szerényen, de megint egy keresztény dolog van, és nem mondjuk egy stadion, vagy egy mélygarázs (ezt lekopogni érdemes). 

a cikk második fele következik, ami refelktorfénybe állít egy RÖHEJES esetet, hogy enyhén  fogalmazzak, ugyanis nemcsak a történelem sárbatiprása, eltörlésének és megváltoztatásának kísérlete forog itt kockán, hanem még az egyházból is viccet csinál a kormány, szimbolikusan és egyébként is, holott nem győz a narancsos döbrögi dicsekedni, hogy ő mennyire vallásos.

jah, látom.

kereszt, mint az aliexpress-minőségű diktatúra szimbolúma, legalább találna ki magának sajátot.

na most ott kezdődik, hogy katolikus, istenhívő emberben nem kéne gyűlöletnek lennie. ez az elmúlt 20-30 évben a legtöbb kereszténynek, legalábbis azoknak, akikkel én kapcsolatba léptem iskolán belül (allezusammen 15 év egyházi iskola hmmm) nemigen sikerült a gyakorlatban. annyi mentális és fizikai bántalmat én nem kaptam, mint azokban a nagykeresztény iskolákban, ahol elvileg az isteni szeretetre kellett volna tanítaniuk. tehát, nem sikerül a nagy részének a gyakorlatba átültetni a Krisztusi tanokat. 

oké.

de az, hogy most legújabban a kormány azzal veri a mellét, hogy jaj, hát mi keresztények vagyunk (Orbi ha jól emlékszem, amúgy evangélikus volt családilag, nem rómkat) közben hülyeséget hülyeségre halmoz, és pontosan a keresztény tanok ellenkezőjét látom érvényesülni....

pontosan, a cikk lényege a Szabadság-szobor, aka Felszabadulási emlékmű, az 1947-ben felavatott szobor(csoport) amiről még az elvtársak is beszélnek mind a mai napig, és eme szobor meggyalázása, mondom ezt komcsi-ellenesként. 

jól van, tegyük fel, eddig az olvasó nem érti, miért pattogok, ha utálom a diktatúrákat. 

akkor legyen fordított a helyzet. megjelenik holnap egy vörös csillag (az, ami a Parlament tetején volt, mondjuk!) egy templomban, a Jézus szobor előtt. az Istent szimbolizáló galamb egy sarló-kalapácsos címerre száll le. értjük már, mi itt a baj?! két egymáshoz nem illő, egymást soha nem keresztezhető dolog találkozik. 

nemcsak a szocializmus és a történelem került itt nehéz helyzetbe, hanem a már emlegetett egyház is, ugyanis a SZOCIALISTA emlékműre egy kereszt került (már fent van) amit épeszű ember nem tud felfogni, hogy na most ezt így miért. itt van cikk archiválva, ha a 24.hu letörölné.

kiemelném a cikkből a következő idézetet. ^

tehát itt arról van szó, hogy az egyháztól kezdve, a szobrot elkészítő Kisfaludi Strobl Zsigmond családjáig a világon mindenki ellenezte, hogy egy SZOCIALISTA, vagy kommunista ha úgy tetszik, szoborra, a sarló és kalapács helyére, egy kereszt kerüljön.

csak az egyszerűség kedvéért, mégegyszer, a sarló és a kalapács egy diktatórikus, elnyomó, erőszakos rendszer szimbolúma, a kereszt pedig elvileg egy vallásé, ami a szereteten alapul. 

az egyik egy diktatúrórikus rezsim, a másik egy vallás.

ez az emlékmű egy szovjet emlékmű, amit a szocialista időkben emeltek, és annak ellenére, hogy a mindenkori szabadság szimbolúma lett, még a legegyszerűbb emberek is tudják, mikor emelték, és hogy miért. ezért nem is szeretjük mind a mai napig, mert bűzlik a szocializmustól. de ott van! végülis, elfogadtuk....mostanáig. 

pár bizonyíték, hogy alátámasszam ezt az egyértelmű állítást (ki kéne nyitni a törikönyvet a parlamentben is)

(fortepan)"a felszabadító szovjet hősök emlékére. a hálás magyar nép. 1945." feliratú szöveg olvasható rajta. feljebb tekintve az ember szemét kiszúrja  a szovjet katona felett levő sarló és kalapács.

később ez a szöveg módosult "mindazok emlékére, akik életüket áldozták Mo függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért"-ra ami direkt egy kétértelmű jelentéssel bíró szimbolikus mondat, az első újraértelmezése, és ezennel "úgy mellesleg" a magyar halottak is bele lettek véve, nem csak a ruszkik. 

de mutatok több bizonyítékot.

még több szovjet katona a szoborcsoport hátsó részénél.

még az angol szöveg szerint is köze van az emlékműnek a szovjetekhez! hihetetlen.

(fortepan) sarló és kalapács, ráadásul kétszer! 

lehetséges, hogy igazat mondok, és tényleg a szocilizmushoz van ennek a szobornak köze?!

a lenti videó részleteiben elmeséli a szobor születését, szépen kihagyva azt, hogy Kisfaludi egy villamosmegállóban látta meg a nőt, akiről a szobrot mintázta később. jó nekik. 

a Citadella maga is át lett építve, be is vallották, hogy valami 20 milliárd Ft ment a levesbe (már megint? hihetetlen) , amiből úgy kellemesen fel lehetett volna mondjuk újítani egy kórházat, de ugye kinek mi. végülis annyira egészséges a magyar, hogy még a közelébe sem megy senki az eü intézményeknek.............

a Citadella egyébként az 1848-as forradalom leverése után épült, a habsburgok építették, hogy onnan verjék vissza az ellenséget, beleértve ebbe a lázadó magyarokat is. úgyhogy két elég erős szimbólummal van dolgunk, amik az erőszakot IS szimbolizálják, és amibe most a kereszténység is bele lett rángatva, ok nélkül.

mondanám, hogy meglep, de nem. a fentebb említett iskoláimban kereszt volt ugyan a falon, de ha Rákosi arca vigyorgott volna vissza rám, akkor lett volna igazán illő a fal az iskola szellemiségéhez. 

az egy dolog, hogy valaki szigorúan nevel egy gyereket, de az, hogy konkrétan egy diktatúrába illő, az egyént lábbal taposó nevelést kaptam "kereszténység" címen...nem csodálom azokat, akik kitértek a hitükből ezek után.

egyébként ezt a cikket római katolikusként írtam. 

annyiban viszont más vagyok, hogy felfogom, mit tanított Jézus. ha ő azt mondta, hogy még ellenséged is szeresd, akkor az azt jelenti, hogy a vallása a szereteten és a békén alapul. nem keresgélünk kiskapukat, mint a kormány azt jelenleg teszi. nem keresgélünk okokat, hogy a baromságainkat ráoktrojáljuk azokra a dolgokra, amikre nem kéne, lsd feljebb. 

nemcsak pénzkidobás volt oda az a kereszt, de szembeköpte mind a történelmet, mind pedig úgy mindenki mást.

dehát a homokozóban addig sírt a Viktorka, hogy végül neki lett odaítélve a másik gyerek kislapátja. 

észnél kéne lenni. 

vagy legalább nem behúzni mindenkit a baromságokba. 

merthogy az elmúlt években sorra ez történt, és már nagyon elegem van abból, hogy az orrom előtt törli el a történelmet a kormány. 

A Pál utcai fiúk, de Geronimo Stilton "írta"

A minap a kezembe került végre magyarul is a PUF Geronimo Stilton által átírt könyve. 

már régen megvan az olasz verzió, csak ugye...nem tudok olaszul.

maga a könyv egy kb képeskönyvként van hirdetve, fiatal olvasóknak, rengeteg illusztrációval. mindenki egérke. 1 oldal / 3 mondat szöveggel, szóval elég szellősen van írva a történet. 

szóval, az ifjúságnak. 

de kérdem én...miért? 10-11 évesen olvassa az ember az eredeti PUF-ot. előtte nem tanácsos a kezébe adni. 

ha iszonyatosan meg akarjuk velük ismertetni a sztorit, akkor pedig a Fábris filmet ajánlja mindenki, mint legjobb, és egyetlen, szabadon elérhető feldolgozást. a másik verziókra rá se nézzetek, a '24-es (Balogh Béla) pedig a MANDA-ban porosodik egy régi VHS-en.

tehát, marad a Fábri Zoltán által rendezett feldolgozás, mert az a leghűségesebb a regényhez. 

még hűségesebb, mint ez a könyv. kisebb eltérésekkel, de a '69-es film 1:1 egyezik a könyvvel.

node lássuk, mi van ezzel az átirattal?

vízjel azért van, mert nem vagyok cseriti, hogy mások fizetett cikkeihez ingyen képanyagot adjak, mint anno.

- Amikor az átirat túlságosan szabad. -

nyilván nincs ez a könyv a wattpados fanficek szintjén, ugyanis legalább 3x meg van említve, kezdve a borítóval, hogy Molnár eredeti regényének átirata. tehát, valamennyire hitelesnek kell lennie, ha nem akar vitát az író az örökösökkel.

viszont az átirat egy gyors munkáról árulkodik, amelyben az átíró béríró nemigen fogta fel, mi fontos és mi nem, cselekmény és struktúra szempontjából. 

csak egy példa:

gittegylet effektíve nincs.

most mondhatná az olvasó, hogy na bumm, de a gittegylet a sztoriban kulcsfontosságú. ők írják be ugyanis Nemecsek nevét a jegyzőkönyvbe csupa kisbetűvel, és ők játszanak kulcsszerepet több helyen is. ja, és úgy mellesleg, olyanok, mint a 4 Gengszter a Macskafogóban. ha nincs gittegylet, nincs PUF. az egyik sztorija köré épült a másik.

habár ha nagyon időszükében van az ember (illetve, lapszűkében) akkor kihagyhatja a Rácz tanár úr általi feloszlatási jelenetet, de a gittegylet nagyon fontos, és említésre méltó, legyen akármilyen bugyuta kezdeményezés pár grundos gyerek részéről. ezáltal maga a gitt, mint fogalom, is kimarad teljesen, ami szintén az egyik kulcsa a PUF-nak.

a verkli egyszer van említve, de nincs megmagyarázva. még a törökméz is meg van említve, és hogy Csele nem vágja oda a kalapját, mikor a törökméz-árus felviszi az árat (gondolom, már akkor is az inflációra hivatkoztak, mint manapság a pofátlan árusok), még annak ellenére sem, hogy Geréb a fülébe súgja, hogy de, vágd csak oda,... de a gitt nemlétező dolog.

érdekességként említsük meg, hogy utána a "csupa piros nagybetűvel" dolog Nemecsek nevével a jegyzőkönyvben meg van említve, ekkor jött rá az olasz(?) átíró, hogy gáz van, és egy nagyon fontos dolgot hagyott ki, mert a semmiből lesz magának a grundnak egy jegyzőkönyve, ahova Nemecsek neve bekerül. az egésznek nincs súlya, mivel az "áruló" rész úgy ahogy van, kimarad. úgyhogy kb nincs mit jóvátenniük.

a másik érdekes átirat Kolnay és Barabás. egyszer, mintegy utólagosan bele van biggyesztve a korábbi részébe a könyvnek (nekem kb ordít, hogy utólag lett beleadva a kontextusba) hogy K és B sokat veszekszik. gondolom, akkor jött rá az író, hogy ez is egy létfontosságú kulcsmozzanat a könyvben, mikor a békülésükkel zárta a könyvet, aminek Boka szemtanúja a grundon. vigyorogva. (a könyvben Boka Nemecsek halála után megy a grundra, bőgve. a filmben sincs valami rózsás kedvében.)

igen, maga a PUF ebben az átiratban Kolnay és Barabás békülésével zárul, két karakter, akik kétszer voltak előtte, 1-1 mondat erejéig megemlítve az egész írásban.

a grundot soha nem építették be, ma is ott áll.

aha.

viszont ami szerintem teljesen feleslegesen van benne a könyvben, az a Geréb apja jelenet. Fábritól a musical írójáig mindenki egyöntetűen kijelentette, hogy Geréb rohadjon meg, ha már így elárulta a fiúkat, és mind a filmből, mind pedig a  musicalből ki van vágva a megbocsájtása és visszavétele a Pál utcaiak közé. ugyanígy az árulásának jóvátétele a harcmezőn. 

ezt még az ember elnézheti, mert Geréb, habár kulcskarakter, egy elég kedvelhetetlen karakter az árulása miatt, főleg fiataloknak, akik még eléggé szívükön viselik az efféle dolgokat egymás közt.

ezáltal merem azt mondani, hogy Geréb apjának odaviharzása a grundra, és a szó szerinti kihallgatása egy beteg, lázas gyereknek (Nemecsek) teljesen kimaradhatott volna az egészből. itt visszaveszik Gerébet(mint ugyebár a könyvben is), aki mintegy kémként kihallgatja a vörösingesek haditervét, így a Pál utcaiak megtudják, hogy akarnak támadni, és Boka tud szőni egy átláthatatlan haditervet, ami végül működik.

- a karakterek. -

érdekes módon, Boka van csak bemutatva, mint karakter, kb ugyanazokkal a szavakkal, ahogy Molnár mutatta be. Nemecsekről kapunk egy minimális leírást, a többiekről semmit. Csele és Geréb sincsenek bemutatva, Csele csak annyival a törökmézes jelenetnél, amire érthetetlenül sok fókusz esett amúgy, hogy "piperkőc" nem is gigerli, amit egy szóval meg lehetne magyarázni, és ami egy sokkal egyszerűbb szó. namindegy.

az elején az osztálytermi jelenetnél fel van sorolva, ki mit csinál, de csak egy-egy szóval.

az olvasó időközben rájön , hogy a könyvborítón Nemecsek, Csónakos/Szebenics és Geréb van, nem pedig Boka. vagy Boka van, csak rosszul színezve, ki tudja. kicsit furcsa volt, mert a borító belső részében le vannak rajzolva(lineart), és valamiért Szebenicset nagyon szerette az illusztrátor, Kolnay és Barabás mellett csak ő van említve, a többi egyleti tag nincs is.

a többiek pedig "ja igen, létezik" módon meg vannak említve később, mintegy érzékeltetve, hogy a grundon nem csak 4 gyerek volt, lsd Kolnay és Barabás.

- a tettek. -

a tettekkel volt a legtöbb bajom. ez a mű - habár gyerekek a főszereplői és gyerekek közt zajlik a háború - drámai. halálosan drámai, és vérkomoly, olyannyira, hogy halállal végződik, mégpedig a főszereplőével.

viszont ebben a könyvben kb minden el van egyengetve. súlytalan. aki rossz, az mégiscsak jó. aki rosszat tesz, az nem is úgy értette, stb stb.

Geréb árulása teljesen eltörpül annak ellenére, hogy hatalmas vétekként van említve. megbocsájtanak neki, de az átirat miatt annak sincs súlya. súlytalan minden, és lebeg.

Áts Feri gonosz gyerekként van beállítva (inkább fiatal felnőtt, vagy kései kamasz, de kinek mi) de 2-3x meg van említve, hogy milyen jól néz ki (nem az én szavaim), mennyire atlétikus, erős stb. erősen elhintve, hogy lehetnének spanok pl Bokával, ha nem ellenségek lennének.

habár a könyvben Áts egy erős és igazságos vezetőnek van titulálva, ki van róla mondva egyértelműen, hogy kegyetlen ellenség, hírhedt a neve a nyolcban, és az is, hogy ő Nemecsek nagy bajának az okozója (Molnár szavai)

itt Áts azért nem megy el a háború elvesztése után a füvészkertbe a vörösingesekhez, és kb oszlatja fel az egész csapatot ezzel, mert Nemecseket látogatja meg, és állnak az utcán Bokával, mint két szobor. ha jól emlékszem, az eredeti műben csak nem megy el, mert nem látja értelmét, hiszen mint vezető, elvesztette a háborút. 

Átsot egyébként Nemecsek ölre kapja (?!) és úgy teríti le. érdekes. 

a Pásztorok már csak egy apology-videót nem tesznek fel a youtube-ra, annyira bánják, hogy einstandot csináltak. kétszer, vagy háromszor is meg van említve, hogy mennyire bánják, mikor valaki végre szembesíti őket a tetteikkel. 

Nemecsek az üveggolyókat nem kapja vissza.

még a "nekünk ezért nem jár csokoládé" jelenet is benne van, ismét kérdem, miért, amikor 4x el lett előtte mondva, hogy iszonyatosan bánják, amit tettek, jó, értjük.

Kolnay és Barabás többször békül ki, mint amennyiszer veszekedni látjuk őket.

- csata. -

maga a csata máshogy van levezetve, ahogy említettem, egy követhetetlen haditervvel, ami a keveréke a Fábris filmben látottnak, és a '30-as években készült olasz film, a "No greater glory" röhejes PUF feldolgozásénak. Geréb 3 oldalas levele fél oldaban merül ki, és Boka annak örül, hogy Geréb beköpi a vörösingesek tervét magában a levélben, tehát jobbra-balra mindenkit elárul.

Áts egyébként elzavarja a szigetről Nemecsek fürdetése után, ha jól emlékszem, ez is máshogy van itt, és az eredetiben nem így volt.

spanok.

a fiúk közti ellentét nincs kiélezve annyira, mint az eredeti műben. egymás ellenségei, de mégsem. haragszanak egymásra, de mégsem. amikor Nemecsek beteg lesz, akkor hirtelen mindenki mindent félretesz, mintegy felfogván, hogy a betegsége fontosabb, mint egy "harc" egy darab földért, ami egyébként hivatalosan nem is az övék. (azt meg sem említem, hogy a grund 3x akkora lett, mint volt eredetileg) ez a könyvben is hasonlóképp van, de itt a grund elfelejtődik, és kb azt se tudják, minek volt ez a  nagy csata. Boka megfogadja, hogy ha rajta múlik, mindenki együtt fog játszani, és nem érti, miért is vannak két csapatban, és nem egyben (talán mert a vörösingesek baromi erőszakosak??!)

az üzenet.

magának az átiratnak az üzenete már-már Disney rajzfilmekbe hajló, csöpögős üzenet lett.

Áts hirtelen jó ember lesz, aki ugyanúgy aggódik Nemecsekért, mint Boka, ha nem jobban.

a többiek is felfogják a betegség súlyát, nyoma sincs annak, ami a könyv és a film végén lejátszódik (pl hogy elterelődik a figyelmük, amint kilépnek a Nemecsek-lakásból).

mindent összevetve, mindenki olyan iszonyatosan jó gyerek és lelkiismeretes, hogy a végén az olvasó nem érti, miért is alakult ki az egész konfliktus. a Pásztorok iszonyatosan bánják az einstandot, Áts végülis nem akar labdaterületet maguknak, Kolnay és Barabás pedig még gondolatban sem civódik egymással.

- az időzítés. -

a másik kritikus pont, amit sikerült kibillenteni katartikus állapotából, az a főszál egyik alappillére, Nemecsek betegsége és halála. egy ponton túl azt hittem, Nemecsek nem is fog meghalni ebben a verzióban, mert az egyébként egy hét leforgása alatt történő események hetekre húzódtak el. Nemecsek pedig mint mondott "egyre betegebb lett, és a végén meghalt" kb így van levezetve. Boka milliószor meglátogatja, és mikor azt hinnénk, hogy a Fábris verzió lesz az, ahol kimondják az előszoba-konyhában, vagy utána a grundon, hogy a főszereplő meghalt, nem, még nem. amikor azt hinnénk, a Molnáros verzió fog megtörténni, Boka jelen van (igen, jelen van, mikor a legjobb barátja meghal, és ezt a '24-es, Balogh Bélás film verzió tökéletesen mutatta is) nem, még akkor sem, csak beszélnek Bokával. 

valamiért Csetneky úr kabátos jelenete is helyet kapott, ami szintén egy "ha nagyon helyszűkében vagyunk, márpedig itt ez a helyzet" kihagyható jelenet, mert azt mutatja, milyen lelketlenek a felnőttek, és mennyire csak a saját érdekeiket nézik, megalázva az anyagilag alattuk levő embereket. 

az illusztrációkról nem szólok semmit, nyilván azért pontatlanok az illusztrátorok, mert 1) jobb esetben le van nekik írva részletesen, mit rajzoljanak, és jobb esetben kb annyira ismerik a művet, hogy gyerekkorukban elolvasták, és ennyi. 2) iszonyatosan szűk határidőre kellett kb 50 illusztrációt fullra kiszínezve leadni, így találhatja meg az ember Gerébet átszínezve, egy másik egérként elhagyni a csatateret. 

- kisebb eltérések. -

ezeken kívül a könyv tele van kisebb eltérésekkel. pl a zászló teljesen máshogy piros-zöld, a piros-fehér rész kimarad. a füvészkertben két rom van, egyik a szigeten, másik pedig a parton. itt javára legyen írva az illetőnek, hogy megtalálta a Füvészkerti szigetről készült egyetlen fotót, úgyhogy az ábrázolás relatíve pontos. 

Boka egy közeli fára tűzi fel a cetlit, és nem várja meg, míg a vörösingesek elhagyják a törzshelyüket.

a szokásos kérdés, amitől nekem idegbajom van, az, hogy "ki küldte be Nemecseket másodszorra a vízbe" az megint Bokára hárul. az eredeti műben kifejezetten "beküldték a vízbe" szerepel, ez az első filmfeldolgozással kezdődően Bokára hárul.

mind az átíró, mint pedig az illusztrátor láthatta a Fábris filmet, és a No greater glory-t, már csak azért is, mert az utóbbiban van egy már-már propagandafilmbe illő jelenet (Mussolini olaszországában készült a film, tegyük hozzá) ahol Nemecsek anyja felkarolja gyermeket, valamiért átmennek együtt a Pál utcai csapattal Budára a hídon, majd vissza Pestre - másfél utcányira van a Pál utcától a Rákos utca, csak mondom. 

az Áts által ellopott zászlót jobbra-balra lopkodja mindenki, még többször is, mint a filmben és a musicalben együtt. követhetetlen. a könyvben Geréb visszaszerzi csata közben, mintegy lezárva a zászló körül kialakult "lore-t", itt semmi ilyen nincs. 

viszont javukra legyen írva, hogy az einstandot egyszerűen megmagyarázzák. 

konklúzió.

ez egy elég szabad átiratra sikerült. nyilván nem mondom, hogy én hűségesebben át tudnám írni a PUF-ot röviden, kisgyerekek számára, mint egy hardcore fan, de igen, így van, át tudnám, 20+ év írói gyakorlattal a hátam mögött. másik műveknél nem tudom, nyilván nekem a PUF a szakterületem, de isten ments, hogy olyanokat valaha bárki megkérdezzen, akik értenek a témához(nem csak itt mondom, effektíve mindennél). tudom, mik a kulcsmozzanatok, és tudom, mi az, amit esetleg ki lehet hagyni, ha helyszűkében van az ember. és nem csak azért, mert ismerem oda-vissza minden betűjét a könyvnek, hanem mert átlátom, mint író, és ez nem egy Kőszívű, hogy egymillió oldalt kelljen átrágni. 

itt nemigen sikerült az átirat. tipikus esete annak megint, hogy egy béríró rekordidő alatt "megismerte" a művet, megnézte a filmes átiratokat, és csinált róla egy verziót, amit megint el lehet adni, mert PUF dilit hozott a musical, és mindenki szórja a pénzét PUF-os dolgokra. 

legalábbis, szerintem ezért jelent meg magyarul is a könyv, nem sokkal a musical befutása után. ez egy régebbi olasz könyv, és a PUF musical őrületig gondolatban se volt a fordítása, hogy úgy mondjam.

a rajzok szépek benne, és érdekesek. de az a kb 30 oldalnyi szöveg furán lett kiválogatva cselekménypontok tekintetében. 

amit én ajánlok, ha iszonyatosan be akarod mutatni az első, főszereplőt megölő, drámai könyvet a gyerekednek idő előtt, akkor nézesd meg vele a Fábris filmet. ennyi. 

2025 van

 "nadrágáim" ahogy egyik tanárom mindig kezdte az óráit (nem tudom sajnos, melyik volt...). többször visszanéztem az oldalamra az elmúlt pár évben, és URL-változtatás is történt. 

utóbbi azért történt, mert a fotós oldalaimat ezen a néven találjátok meg (insta, flickr), és azért is, mert amikor ismét a Ganzban sétáltam, elveszve a részletekben ahelyett hogy az orrom elé néztem volna, a jóégnek nem jutott eszembe a saját blogspotos oldalam neve.

még a villamoson is ezen gondolkodtam.

aztán rájöttem, hogy anno mindenhol "zweistand" voltam, az einstand után, de amíg erre ráeszméltem.....meg már nem is aktuális.

...

szóval, 2025 van! az utolsó bejegyzésem 2022-ben volt, amire nemrég azt mondtam, hogy "áh, csak egy éve-" aztán rájöttem, hogy a mai napig nem vagyok tisztában a számokkal, de mint kiderült, akaratlanul.

átolvasva a régebbi bejegyzéseimet, már csak azok vannak fent, amik vagy nekem kellenek, vagy pedig érdemesek arra, hogy fent legyenek. 

szóval, mi a helyzet?

tény, hogy kevesebbet fotózok, illetve mostanában nem is tudok annyit járni a városban, az egészségem miatt.

arról nem is beszélve, hogy a dolgok fele, amiről írni akartam, már nincs meg. 

Nagyvásártelep? jóég tudja. Józsefvárosi kis házak? volt, nincs. Körszálló? még van, de nem lesz, mert tudom pontosan, milyen módszert alkalmaznak "azok". Radetzky laktanya? nagyon vicces sztori..

egyéb urbexes fotókat és történeteket is szeretnék megosztani.

de tessék, ha nagyon kér valaki képet, akkor itt van, Tömő utca és környéke.

ismét csak azt tudom mondani, hogy immáron nem is művészkedni, hanem dokumentálni szeretnék. ugyanis amikor legközelebb megyek, ez a kis ház szerintem nem fog ott állni a sok nagy között, sajnos. pedig 2 háború, 56.

A Nap utcában a "sajt" házat viszont felújítják, úgyhogy ha előkerül valahonnan a 2016-os fotógyűjteményem, akkor az van, kész. sajt-háznak hívtam, mert '56, tudjátok.

a képekről csak annyit, hogy többezer képem van(?) de mindegyiket ami felkerül, kicsit igazítani, és vízjelezni kell, ugyanis mint később kiderült, a szélsőbaltól a jobbig mindenki imádja ellopni, és forrás nélkül megosztani sajátjaként.

kösz.

Tömő utca, lakók száma nulla. gangos kis ház.

szóval, a blog nincs elfelejtve, üzenem annak a kemény 0 embernek, aki még emlékszik rá, illetve a gyáraink sincsenek elfelejtve, ahogy a történelem sem. legalábbis, az én részemről.

Ráday Mihály szavaival kéne élnem zárásképp, de nem tudom, mit ragadjak ki a kb mindegyik idézetből, ami az ő (sokszor pesszimista) előrelátásait igazolja. 

Csinibaba gigarant

rajongói oldal | fb

• első jelenet

személyes kötődésem a Csinibaba című filmhez elég érdekes.

2017 környékén még nagyban éltem a magyar rajzfilmes korszakomat, amikor az Urániában közzétették, hogy vetíteni fogják a filmet, pontosan azon az áron, mint amennyibe a premierkor került a jegy. 

Akkoriban emlékszem, Tímár Pétertől csak és kizárólag a Zimmer Ferire emlékeztem, az pedig kedvenc filmjeim egyike volt, és máig is az. A Csinibabával valahogy elkerültük egymást, mármint olyan téren, hogy addig még nem fogott meg.

Megvettük a jegyet, elmentünk a vetítésre, emlékszem, a rendező az előttem levő sorban ült. Arra is emlékszem, hogy fotókat alig csináltam, pedig akkor még nagyban fotóztam minden létező sarkot és tárgyat, ami csak elém került.

ott és akkor, mikor ültem a moziban, rájöttem hogy ez a film jó. nem csak jó, hanem zseniális. 

maga Tímár fejti ki egy interjúban, hogy még szerinte se lett akkora durranás a Csinibaba, és mégis nagyszerű. később leírom, hogy szerintem miért.

• második jelenet.

itt jönnek az egyértelmű részek, igazából görgessen tovább, aki unja, azért leírom, hogy kitöltsem a rendelkezésre álló helyet. minél többször nézem újra, annál több részletet és dolgot fedezek fel, mint a háttérben, mind pedig a zenében.

Tímár Péter filmjeiről tudni érdemes, hogy imád bennük 20 szálon futó cselekményeket, és végtelen számú szereplőt felsorakoztatni. illetve az, hogy a háttérben is mindig zajlik valami.

azoknak a szerencsétlen hülyéknek (én) akiknek a sok átok közül az is kijutott, hogy nemcsak a nevekkel, hanem az arcokkal is hadilábon állnak, illetve még ráadásul írnak is a forgatókönyvtől a regényig a világon mindenfélét (tehát történetmesélés szempontjából is nézik a filmet) pedig könny csordul a szeméből, amikor meglátják, hogy tényleg 20 szereplőre kell egyszerre koncentrálni. 

annyit mondok, hogy ha kezdő regényíró vagy, ne írj bele 4783623 karaktert a sztoridba, hanem koncentrálj inkább arra a pár főszereplőre, akiket fontosnak találsz. előző mondatomnak semmi köze nem volt a filmhez.

Tímár Péter valahogy..neki valahogy sikerült. A Zimmer Feriben és itt is..máig nem tudom amúgy, hogy most ő írta teljes egészében a forgatókönyvet, vagy az a másik pasi, akivel ment a veszekedés a linkelt cikkben, de igazából már belefáradtam abba, hogy majdnem minden szeretett filmemnél/rajongásom tárgyánál vannak hasonló konfliktusok, úgyhogy rendezzék le maguk között, nyilván. akárhogy is történt, a “tímári vonalat” felfedezi benne az ember, főleg, ha olvasott már forgatókönyvet a rendezőtől.

 

• harmadik jelenet

maga a sztori, és a karakterek. még kb 20. megnézés után is puskáznom kell a neveket, mert nagyon sokakról fogalmam sincs, úgy maradtak meg, mint “a srác, aki a háttérben kergetőzik a csajjal” vagy “aki a táncos jelenetnél ott van egy pillanatra” és társai. az okokat leírtam feljebb.

a film 1962. augusztus 28-án kezdődik, a Kolóniában (valós életben: Ganz-MÁVAG kolónia) amit lejjebb “a tömb”-nek is fogok hívni. valószínűleg aki a rendszerváltás előtt született, az mind tudta, amit én nem: az említett kolónia a filmben, és a valós életben is az adott gyár dolgozóinak készült, és mindenki ott lakott egy kupacban. modernebb példával élve, kicsit ilyen Barátok közt-beli ház, bár ott csak az az egy rohadt épület létezett az egész világon, onnan kellett házasodni, oda kellett mindig a bisztróba járni, és még vásárolni is, más nem is volt.

Az említett tömb lakói mind ismerik egymást, és ugyanabba a gyárba, a Csavargyárba (Ganz-MÁVAG) járnak dolgozni. kivéve, aki nem.

az enyhe utalásokat (lottószámok) és a vicceket mindenki érti, azokat átugrom. aki nem, az nézze addig, amíg megérti.

olyan dolgokat is kihagyok, amik igazából ilyen "te jó ég!" érzést keltenek benned, mint pl amikor ülsz a moziban, és nézed, ahogy a filmben ülnek a moziban. Vagy amikor Simon báék arról beszélnek 1962-ben, hogy még tuti minden változatlan marad legalább 30 évig.

A tömb lakói és környéke ellentéteket mutat anyagi téren. Attilának, aki a film egyik főszereplője, még saját lakása sincs, később ki is lakoltatják. van egy rádiója és egy kis cucca, és ennyi. Angéla, aki a másik főszereplő, pedig kifejezetten jómódú családból származik. Az iskolából ismerik egymást, mint az később kiderül.

Érdekesek a szereplők közti kapcsolatok, és minél többször látom a filmet, annál jobban kötöm össze a szálakat. A film egyik fő eleme Angéla és Attila kapcsolata, Angéla, bár mindenki bele volt zúgva az osztályban anno, kivéve egy srácot, aki Attila volt, természetesen a fiút szemeli ki magának. Attila viszont valami Kanadába emigrált csaj után álmodozik kb az egész filmen keresztül, még akkor is, amikor Angéla bevallja neki, hogy nőci leveleit ő írta, és nem a nőci maga. (Pepsi Coca cola)

Ha figyel az ember a snittekre úgy igazán, akkor ez már jóval előbb kiderül, a zenés klipekben, ez éppen a Valaki kell c. szám alatt, amikor Angéla írogatja a leveleket. Egyébként a filmben előszeretettel bukkannak fel az exek.

Attila haverjai/munkatársai közé tartozik Félix és Jenő is, akikkel később tánczenekart/együttest alapít. Jenő, vagyis Jenci Simon báék rokona, ami egyrészt, protekciót jelent, mert Simon bá’ (ex-ÁVH-s) a főni/házmester mindenhol, mind a tömbben, mind pedig az egyéb eseményeken. Mindegyik fiúnak van egy kiszemeltje, és a kiszemelteknek is van egy kiszemeltje, természetesen.

napestig, és a 2000000. oldalig írhatnám a szereplők közti kapcsolatokat, mindenkit mindenkivel összeköt valami, még ha csak egy apró szálon is. 

Ami a legutóbbi újranézéskor szöget ütött bennem, az egy ki nem mondott, maximum csak megénekelt tény lehet. Az általam eddig annyira nem bírt Bajkon úr karaktere inkább kissé ijesztő, mintsem érdekes volt, ugyanis semmi mást nem csinál, csak Angéláról álmodozik plátói értelemben (szerencsére) és a csillagokat nézi, illetve a film végén Simon bá’ megpörgeti az Orczy-kertben.

Érdekesnek találtam, hogy Angéla (akinek a legtöbbször fogom ezek szerint leírni a nevét) a végén karöltve érkezik a Ki mit tud? döntőjére (a hely szintén a Kolónia mellett van, művház) Bajkon úrral, Attila kissé ironikus “jártok?” kérdésére pedig azt feleli, hogy csak nem akarta, hogy a pasi 5 lépés távolságból kövesse. Aztán belegondoltam, hogy van bennük közös. 

Bajkon úr ismételten plátói szerelme (a pasi 40 körül van, a csaj meg huszon valami, még fiatalabb is nálam, ami azért sokkoló) Angéla iránt plátói marad (vagy..ki tudja???) ugyanekkor a lány valószínűleg hiába fut Attila után, mert a srác nemcsak vak, de még hülye is. Nincs senkije, ki akar menni Kanadába a csajhoz, aki mint kiderült, felé sem nézett, miután elhúzott (ez mondjuk ismerős, ha az emigráns barátaimra gondolok) és látszólag nem értékeli azt, aki talán igazán mellette áll, hűségesen. 

Elmondhatjuk tehát, hogy Angéla és Bajkon úr gyakorlatilag ugyanazt éli át, csak másképpen, az egyik már kezd beletörődni, a másik pedig igazából a film végén adja fel a dolgot, mert ha Attila hülye, akkor hülye.

Amikor táncolják a Krumplistészta-keringőt, akkor látszik a dolog igazán, a csaj nem repes az idősebb férfi jelenlététől, főleg, mikor a szerelmével való ebédet szakítja meg, viszont miután közlik vele, hogy kivételesen véletlenül találkoztak, mert ebédre A szinglik éttermébe mentek, a lány egészen elgondolkozik a dolgon, és még Attilát is otthagyja egy tánc erejéig. 

Ami még érdekes volt ezen kívül, az Ede és Etelka szerelme, ami pár nap leforgása alatt végigmegy a kapcsolatok mindegyik lépcsőfokán. máig nem tudom, hogy lehet ezeket a kapcsolati szálakat röviden leírni, én itt és most be is fejezem a sztorit magát, mert legalább 30 oldal lenne, ha kifejteném.

A filmben, mint minden filmben, vannak érdekes dolgok.

Van benne(?) egy plothole, ugyanis saját szubjektív logikám szerint, csak napok telnek el, és egy csomó jelenet még ugyanazon a napon játszódik, tehát azon a bizonyos szombaton, amikor munka után mindenki repülőket megy nézni a tópartra (még mindig Orczy-park)

Attilát még azon az éjszakán megfenyegetik hogy kilakoltatják Szeptember elsejével, ami elmondása szerint másnap van. Ki tudja, lehet, hogy a forgatási módszer időrést nyitott, és már két napot ugrottunk az időben?(amúgy ha bárki hibát ejt, hasonlót ejtsen, mert ez igazából semmit nem módosít a sztoriban jelen esetünkben. inkább ez, mint egy szarul megírt szerelmi szál.)

• negyedik jelenet

Aki már látott Tímár-filmet, az tudja, hogy a rendező trükkmester (is) volt a filmgyárban, tehát a speciális trükkök olyan gyakran előfordulnak nála, mint átlagos magyar filmben a meztelen nők, és az indokolatlan, 5 perces szexjelenet. Csakhogy a trükkök abszolút pozitív kicsengésűek, és javítanak a filmen.

Már a Zimmer Ferinél észrevettem a speciális, lassított, visszafelé felvett és társai felvételi formát, és nekem személy szerint annyira tetszik, hogyha esélyem lenne (ha-ha, túl késő) hogy Tímár tanítson, innám a szavait, mert főleg a múlt évezredben, még filmre forgatott, és nem digitálisan megvágott filmeknél nagy szó volt, ha az ember ilyet tudott. Ma meg csak nézel valami tutorialt a youtube-on, oszt jóvan.

Rossz(?) szokásom kikockázni a hogyanokat, itt is ez történt. Tehát, ellestem a trükk trükkjét. És még mindig nagyon tetszik, simán elmennék trükkmesternek is, dehát.

Na mindegy.

A lényeg, hogy határozottan érdekessé teszi a filmet, hogy nem csak snitteket vettek fel a “normál” módon, hanem, mintegy megkesrítve a fél stáb és a szereplők életét, még a lassításokra és a visszatekerésre is figyelni kellett, a végeredmény viszont magáért beszél.

Volt évekkel ezelőtt (és igen, eltűnt, nincs meg) egy kb egyórás werkfilm a Csinibabáról, amit megnéztem. Dolgoztam stábtagként mindenféle pozíciókban, úgyhogy nem zöldfülűként néztem meg sem a filmet, sem pedig a werkfilmet (imádom amúgy a werk-dolgokat) és amit a rendező mondott, az igaz volt. Ha az ember olyan szemmel nézi, a Csinibaba csak snittek sorozata, egymás után rakva. Még itt-ott meg is szakad a folytatólagosság, mert egyik szereplőről vág át a cselekmény a másikra.

Viszont számomra van mégegy fontos dolog amellett, hogy a film jól lett felvéve, egyedi módon, szerethető az összes zene, abszolút korhű, stb… ez pedig a hangulat.

Rengeteg régi magyar filmet láttam, de csak nagyon kevésnél éreztem azt, amit pár Fábri-filmnél, és Tímár-filmnél. Ez pedig a hangulat. Fábri hihetetlenül hangulatosan adta vissza a századfordulós budapesti életet, annak ellenére, hogy körbejártam A Pál utcai fiúk szinte összes forgatási helyszínét, és ilyenkor az emberben akaratlanul is kicsit összeomlik valami, mert ami egy filmben tér melleti utca, az a valóságban lehet, hogy nagyon is messze van egymástól. A Zimmer Feri (egy) esetében és a Csinibaba esetében is megvolt ez az érzés, ezért tudom bármikor és bármennyiszer megnézni. Ott akarok lenni, abban a korban, azon a helyen a szereplőkkel együtt, és a film alatt, ha nem zavar meg mondjuk 5 percenként egy reklám, akkor ott is vagyok. 

Van ez a sokak által csak ironikusan emlegetett, “romanticizált múlt” ami részben tényleg az, megszépítik az emberek azokat az éveket, amik már elmúltak. Én ezt mondjuk pont letojom, ha valakit ez ennyire zavar, akkor tegyen ellene, engem nem.

Nyilván még sehol sem voltam 1962-ben, de a majdnem töriszak elolvastatott velem a korról szóló dokumentumokat a ‘60-as, ‘70-es évekről, utóbbit az enyhülés miatt aranykorszaknak tartom, mert diktatúra volt ugyan, nem mondhattam, hogy hülye Kádár, de mégsem egy ‘50-es évek volt, amikor csengőfrászban volt minden ember, még az is, aki párttag és besúgó volt.

A film ennek az enyhülésnek a kapujában áll. Természetesen mindenki lázasan építi a szocializmust, de mégis találnak kiskapukat, szétlopják a gyári berendezést, igazából az őket felügyelő emberek nagy része is szarik az egészre, a gyári dolgozókról tett jelentések totál értelmetlenek, és itt-ott felbukkannak olyan dolgok, mint a lánynak öltözött férfiak, vagy a tehetségkutatókban máig nagy sikernek örvendő előre megírt script arról, hogy ki jut tovább, és ki nem.

És a legnagyobb probléma ebben a romanticizált korszakban egy, a kolóniához tartozó ember mindennapjaiban a szerelem. Nem a munka, vagy annak hiánya. Nem az, hogy röpköd az infláció és minden egyéb összevissza a levegőben, a szocializmus az, ami pont hogy csökkenti a bizonytalanságot. Egy vasfüggönnyel körbevett, zárt ország, amelyben zárt csoportok működnek. Több kérdést tesz fel ez a film az emberben, mint azt elsőre gondolnánk.